2008. január 4., péntek

Dénes

Sziasztok!

Mi egy kicsit lassabban jutottunk rá, hogy a trónörökösről képeket publikáljunk, így egyúttal már az első hétről is beszámolhatunk.

Mivel a december 27-i ultrahangon is farosan feküdt pici Dénes, december 28-án császárral született meg kicsi fiúnk. 11 óra 56 perckor jött világra, 56 cm-rel és 3500 grammal, amit nagy hanggal adott hírül. A gerincérzéstelenítésnek köszönhetően a műtét alatt ébren voltam, így én is hallhattam megnyugtató felsírást. Egy kicsit odatették a fejemhez, így láthattam rögtön a születése után, majd elvitték lemosdatni és felöltöztetni, ahol Lacinak és anyukámnak a kezébe adták, így ők már babázhattak addig is, míg engem összevarrtak.

Az első nap nekem a császár és a méhösszehúzódások, illetve a méhösszehúzódást tovább serkentő injekciók miatt elég kemény volt. Másnap reggel már fel tudtam, és kellett is állni, így a második naptól már éjjel nappal velem lehetett Dénes. Laci pedig sokat bent volt velem a kórházban, ami igazán sokat jelentett, mivel hamar rá kellett ébrednem, hogy a baba ellátása már a kórházban kezdődik, s nem otthon…

Eredetileg a császár miatt tovább kellett volna bent maradni a kórházban, de úgy látszik szilveszter éjszakára nem akartak annyi munkát maguknak a csecsemőosztályon, mert már december 31-én délben hazajöhettünk nagy örömünkre. A szilvesztert idén nem nagyon érzékeltünk, maximum a tűzijátékok emlékeztettek minket rá, hogy hamarosan 2008 lesz. Meg akartuk várni legalább az éjfélt, egy koccintásra, de nem sokkal éjfél előtt kidőltünk a fáradtságtól. A nappalok nyugodtan telnek azóta, Dénes nagyokat alszik, és szépen eszik, az éjszakáink viszont egyelőre kicsit zaklatottak, mert sokat fáj a hasa. Most minden este kísérletezünk valami új módszerrel, hogy ne fájjon a pocija, és tudjon ő is és mi is aludni egy kicsit. Most úgy tűnik, hogy a probléma az, hogy túleszi magát, így most fogunk figyelni rá, hogy ne egyen túl sokat, és reméljük a legjobbakat. Szurkoljatok légyszi!

Amúgy a szemkinyitással még mindig takarékosan bánik, imádja, ha jó melegben lehet, és kezdünk (ő is és mi is) közelebbi barátságot kötni a fürdéssel és a pelenkázással.

Minden szülői elfogultság nélkül ő a legédesebb baba, és a kórházi, meg ma a körzeti gyermekorvos is megerősítette, hogy makkegészséges. Nagyon örülünk neki, és mindenkinek majd ha eljön az ideje, hasonló boldogságot kívánunk!

Dénes, Bau és Letti



Néhány percesen













1 naposan















Még a kórházban



















És otthon




















7 megjegyzés:

Edina írta...

Még egyszer gratulálok, nagyon édes ez a Dénes baba!!! szurkolok, hogy a hasfájás mihamarabb elmúljon...gondolom a tapasztalt EVKs anyukák irnak majd jo tanácsokat hasfájás ellen... :-)

Zoltan Fedor írta...

Ujra csak gratulalok!
Nagyon jo beszamolo, nehol egeszen hatborzongatoan elethu! :-)

Attila írta...

Letti, Bau!

Gratulalok a blogon is az uj kis jovevenyhez, legyen nagyon sok orometek egyutt. A hasfajas meg mulando, bar en csak az unicumot tudnam ra javasolni -- lehet hogy meg egy kicsit korai lenne?

Atis

Gabriella Halasz írta...

En is nagyon gratulalok, es valoban nagyon helyes a kis Denes! Letti elotted meg le a kalappal, remelem hamarosan jol fogod magad erezni! Sok boldogsagot az egesz csaladnak, Gabi

Edit :-) írta...

Mi is Gratulálunk és sok boldogságot kívánunk!
Alvós éjszakákkal :-)

Icu írta...

Mi is nagyon gratulálunk kis Déneshez!!! Hasfájós tapasztalatokról: én eddig az édeskömény-teáról hallottam, hogy segíthet. Valószínű kicsit gyermekbarátabb, mint Attila Unicum-javaslata..:)
Puszi!

Letti írta...

Az éjszakák már kezdenek egész jók lenni, a hasfájás újabban nappal jelentkezik. Persze eddig azért könyörögtünk, hogy inkább nappal, mint éjszaka... Lehet, hogy kipróbáljuk az édesköményteát, aztán ha az sem ok, akkor még mindig marad az unicum :)).

Viszont egyre többször vannak aktív ébren lévő időszakai, és olyankor nagyon figyel, és nézi az arcokat, figyel a hangokra. Nem győzünk csodálkozni, már miket tud ez az apróság!